Augusztus végén

Ismét elment jó pár nap. Bár úgy terveztem, hogy Ausztriából hazajövet írom a pár sort a lapra. Reméltem pár boldog bejegyzést tehetek, de valahogy ez most nem akar összejönni... 

Nos mi is történt. Az erdélyi hazajövetel óta elkészült a pályázat látvány terve. Csak az elkészült darabok összeállítása van vissza és lehet feladni..

A beszámolóm átcsusszan erre a hétre és az összeválogatott, kirenderelt képek mellett a szöveges tartalom is készült a mai napon. Tervem szerint csütörtök, péntekre el is készülök vele, aztán csak be kell vinnem aláiratni és lehet leadni.

A srácok közben nekiálltak a rajzokat készíteni a felmért épületről, rám hagyva a makettezést, melyről kiderült, hogy még nem kell elkészíteni, majd akkor, ha elkészül a kocsma előtti terasz terve. Viszont addigra már távol leszek, szóval mint ahogy valaki munkáját rámsózták az elején, ezt is majd valaki megcsinálja...

Ausztria...

Ha az idei nyaramat nézem a legszebb hely, ahol jártam az Alpok.

"Mit nekem te zordon kárpátoknak, fenyvesekkel vadregényes tája..."

Petőfiről az a véleményem, hogy legyen szerelmes nyugodtan az Alföldjébe, abba az unalmas tengersík vidékbe, én inkább megyek a hegyekbe.

Az eredetileg ötnapos gyalog túra először négy majd három naposra csökkent, végül első napot át autóztuk és kettőt gyalogoltunk. Reklamálhatnék, hisz itt is voltak erdélyi utunkhoz hasonló ökörségek, melyek miatt csúsztak jó dolgok, de örülök. Örülök, hogy a barátnőmmel és szüleivel tölthettem ezt a pár napot. Nem érdekel, hogy az első esti külön szállás után a második két nap egy légteres volt a szállás. Szerettem volna este kettesben lenni, egy szobában vele, de ez így alakult. Ennek ellenére este a mellkasomra hajtotta a fejét és így léptünk át kettesben az álmok földjére.

De végülis a túra miatt mentünk ki. Az pedig csodás volt. Párszor majdnem eláztunk, de mikor kisütött a nap és olyan 1000 m magasan a hegytetőn végignéztünk az előttünk elterülő völgyeken és csúcsokon... Csodálatos volt. Két nap kb. 20-20 km és St. Pöltenből leértünk Mariazellbe egy kisebb beiktatott kocsikázással. Tervezem, hogy pár szerkeztett, szerkeztetlen képet nektek is feltöltök, remélem lesz kis időm rá, hisz Erdélyből is maradt kép még...

A megérkezés után a vasárnapot a barátnőm mamájánál töltöttük. Születés napja volt. Kis aranyos kedves öreglány, egy lagzira való ebédet főzött. Minnél többször eszek barátnőmék családjával, kezdek rádöbbenni, hogy finom a sváb konyha. Mindig van valami különleges, vagy süti, vagy étel, de meglepnek vele, mert elvileg nem enném meg, de mikor megkóstolom...

Meglátogattuk a papájáékat is. Ez szintén meglepett, hisz az öreg már nem csak barátnőmet, hanem engem is magához ölelt. Nem is beszélve, hogy egy szatyor gyümölcs nélkül el sem engednek menni.

Ennyi jó dolog után jött a mai nappal a fekete leves. Kisebb gond adódott a tantárgy felvételemmel. Ezt próbáltam volna orvosolni, de anyám háborogva elmondta, milyen szar alak vagyok, és úgy csináljam ahogy ő mondja. Erre mondanom se kell ráfáztam. Nem csak a délelőttöm ment el, hanem nem is sikerült elintéznem, mivel rá kellett hallgatnom. Miért? Mert az úgy jó ahogy ő gondolja. Igaz, hogy nem is látja át, meg azt se tudja miről van szó, de úgy tegyek ahogy ő mondja. Ha nem azt teszem akkor lecsesznek, fogjam be a számat, mert nem vagyok a családban kereső fél, de hogy dolgozzak, ha a suli és az utazás leköt 24 órában. Bocsánat 18, tehát alvás helyett fordítsam másra az időmet. Persze mert ők csak azt látják, hogy a gép előtt ülök. Azt viszont már nem, hogy látványtervet készítek, vagy csak szimplán szerkeztek 2-3 D-ben. Nem csak a gép előtt ülök, akkor biztos játszok...

Egyszerűen felesleges magyarázkodnom is sokszor, a lényeg mindig ugyan az. Szar alak vagyok..

Terveztem, hogy ezen az utolsó héten egy éjszakát még a barátnőmmel töltök. Utána neki is munka lesz, legalábbis próbálja folytatni a keresést, nekem meg suli, két kemény félévvel. De persze anyám... ha arról van szó, hogy családi program, akkor nem érdekes, hogy munkám van. Ha csinálok kis szabadidőt, akkor pedig nehogy kettesben akarjam eltölteni a barátnőmmel. Csodás dolgok ezek...

Nem tudom mi lesz. Igazából egy éve nem alszom ki magam, a barátnőmmel a kapcsolat így nem tudom meddig marad fenn, főleg, ha Pesten kap állást, nekem a sulitól pedig már most herótom van. Alig tudom kivárni, hogy ismét az arcomba kapjam a szokásos genyóságokat az egyetem profjaitól...

De egy jobb hír, ismét alkottam egy verset...