A Főnix hamvaiból
Álmosan fordultam másik oldalamra az újév első napján, majd nagy erőfeszítésembe telt, mire feltápászkodtam. Álmos szemeimmel kitekintettem az ablakon. Az újév első napján az alvó várost köd borította. Még a légy se moccant, az is inkább csak fordult egyet, majd tovább pihent. A szilveszteri ünneplés az óév utolsó energiáit is kiszívta mindenből. Gondolataim a múlton rágódtak. A borús december árnyai még mindig ködbe burkoltak. A borús kedvem csupán egy dolog vigasztalta. Szilveszter napja előtt kezdődött…
Teljes letargiában csak ültem a széken és bámultam az üres plafont, miközben emlékek sora futkosott keresztül a fejemben. Nem tudom mi vezérelt, de mintha hallottam volna a hangot is. Testem kérdés nélkül engedelmeskedett, így ültem a gép elé és kezeim parancs nélkül püfölték a billentyűket. A feltörő emlékek, gondolatok egymás után betűkké formálódtak, amik szavakká változtak. Pár óra gépelés után egy összefüggő szöveg sorai néztek velem farkas szemet.
- Mégis mit kezdhetnék ezzel?
Fogalmazódott meg fejemben a gondolat. Ha már leírtam ki nem törlöm, de mire tartogassam. Ezen merengve gondoltam ki, lehet más szívesen elolvasná szerzeményeim.
- Mutassam meg barátoknak, ismerősöknek?
- Nem kell, hogy pár év múlva is visszahalljam gúnyos, vagy ép cinkelő megjegyzéseik. A legmélyebb érzéseim vetettem a betűk közé, ha elébük teszem, azzal megmutatom gyengeségem, támadási felületet adok. Kinek kell ez?
- Mehetne név nélkül.
- Ez egy egész jó ötlet, de ki lesz, ki soraim olvasni kezdi?
Rákattintva a böngésző ikonjára, csapott belém a felismerés. Egy weblapon mehetne minden. Nem kényszerítem senkire, de a lehetőséget megadom, hogy belenézzen életem emlékeibe, nevetve vagy tanulva belőle. Mint egy merengő, melyhez bárki hozzáfér, engem pedig elfed az ismeretlenség homálya.
- De a névtelen sem létezhet név nélkül!
Életem során kevés embert engedtem magamhoz közel, magányos vándorként jártam a magam útját, és akiket közel is engedtem, velük sem osztottam meg lelkem mélyebb zugait, csupán a felszínt láthatták. Úgy viselkedtem akár egy magányos farkas, egy rideg arcot mutatva a zord külvilágnak, miközben belül a lelkem fűtötte a szenvedély és vágy. A farkas lengyelül Wilk. Így felvettem, ezt a nevet.
Az általam írt szöveg betűi előttem elterülve neveket tartalmaztak, melyek alapján felismerhető lehetnék. A sorok között gyorsan szaladni kezdett a kurzor, ahogy a feketén világító betűk, melyek sora nevekként állt össze, egymás után tűnt a semmibe.
Mint, ahogy a Főnix feltámad hamvaiból, változott meg minden egy szempillantás alatt. Találtam egy célt, mellyel elszakadtam a bánattól, mely lelkem nyomasztotta. Szilveszter napjára egy látomás kezdett megvalósulni. Az üres lapokat felváltotta a betűkbe vésett emlékek sora, melyek arra vártak, hogy egy weblap sötét hátterén díszeleghessenek.
Az ablak előtt állva azon merengtem.
- Ha most elindultam az úton, miért álljak meg? Mi tartson vissza?
- Soha nem voltam a szavak embere. Miért tegyek úgy, mintha értenék hozzá?
- Akárhogy is döntesz, a lényeg, hogy mindig igazad lesz, bármit is teszel.
- Hosszú lesz az út ebben az idegen világban, de nem próbálom meg, csupán cselekedni fogok. A sors majd eldönti, hogy jó úton haladok-e, de miért lenne rossz az, amit szívesen és önként tesz az ember, mely boldogabbá teszi?
Azzal ismét a gép elé ültem, hogy tökéletesítsem a művem...
Nem ilyen újévre gondoltam, de mint egy éve, idén is kaptam valamit, amiért érdemes felállni és tovább folytatni a harcot…