A bennem szunnyadó harcosnak
Tegnap beszéltem egy barátnőmmel. Már év eleje óta fel akartam keresni, de nem akartam a bánatommal traktálni. Most nehezen, de rávettem magam. Nagyon kedves volt és segítő kész, kis lelket öntött belém. Azon gondolkodtam talán néha jobb lenne megnyílnom a körülöttem lévőknek, nem kéne mindig a rosszat sejteni minden mögött.
Azután át olvastam a tegnapi bejegyzésem. Kicsit el is szégyelltem magam. Eltelt egy hét az évből és még semmi értelmeset nem csináltam, többnyire csak nyafogtam. Itt az ideje a tettek mezejére lépni és kezdeni valamit, mert ez már egyáltalán nem férfias. Mindenkinek vannak nehéz pillanatai. Pár ismerősöm tavaly volt így, és én öntöttem beléjük hitet. Talán ezért volt, hogy megingottam, mert közben elfelejtettem magamat motiválni. A következő időszakban fel kell ébresztenem a szunnyadó harcost magamban.
A bennem szunnyadó harcosnak
Megannyi meggyötört nap, nap után,
a Sötétség árnyai távozzatok!
Ha nem távoztok, hát maradjatok, hisz utamba nem állhattok.
Nehéz vas szívemben új erő ébred,
lelkem most így újjá éled.
Ébred a szunnyadó harcos, lelke most tűzben forr.
Felkel, ereje tombol, szinte csak rombol.
Nincs gát, s határ, mely célomtól arrébb vagy odébb tol,
Szerény lelkem már más dalra dalol.
Szememben apró szikra heve, ez az indulatom jele,
… mint százezrek ereje.
Utamba most ne álljatok, hisz jót megamért nem állhatok!
Jégeső és tűz ciklon,
mint fém és láng most egybe forr.
Szent szavak, tán varázs? Hamis a szó, s mennyi hazugság.
Imaként mormolva megannyi puszta kínt, csak hamuként hull porba, ami gát,
Nincs, mi sebezze eltökélt akaratát.
Mint sötétség és a fény, ő csak végletekben él.
Most hatalmas orkán, tán vihar kél,
Majd megremeg a föld, ahogy tovább lép,
Oly gyönyörű és festői e kép.
Dobok zöreje, s a villámok ereje,
Sikolyok fellege, tán a kínok tengere.
Hömpölygő görgeteg, ez csak a változás szele.
Mégis néhol fel-felkiállt, az ellenzők heve.
Vad robaj, majd síri csend,
Hát nem tanultok ebből sem.
Utamba most ne álljatok, hisz jót magamért nem állhatok!
Wilk